Szerzők, illusztrátorok
Sarkady-Filák Éva
BEMUTATKOZÁS
A mesék az egész eddigi életemet végig kísérték. Mindig is fontos volt számomra az olvasás, mely során az ember előtt kinyílik egy új világ. Megismerhet számos új dolgot és olyan helyekre repülhet el a képzelet segítségével, ahova egyébként nem.
A felnőttkor küszöbén, mikor rádöbbentem, hogy a mesék, az olvasás milyen vezérfonalat, segítséget adhat a kezünkbe, tudatosan kezdtem el a mesékkel, olvasással foglalkozni, így lettem gyermekkönyvtáros. A könyvtárban töltött évek alatt igyekeztem minél közelebb vinni, megismertetni a kisgyermekekkel a meséket, felhívni a szülők figyelmét a meseolvasás jelentőségére. Rendkívül fontosnak tartom az olvasóvá nevelést. Aki megszereti az olvasást, rájön, hogy a könyvek, az olvasás milyen nagy kincs is az életben.
Később egy új, csodálatos hivatásom lett: édesanya lettem. Ma már négy gyermekes édesanyaként a mindennapjaimat a gyermekeimmel való foglalatosság tölti ki. Fontos része az életünknek a mese, a meseolvasás. Sajnos a mindennapi rohanásban kevesebb idő jut a mesékre, mint szeretném, de törekszünk rá, hogy mindig jusson egy kis idő a mesékre is. Sokszor egy-egy nehezebb élethelyzetet, változást is mesékkel igyekszünk közelebb vinni, feldolgozni a gyerekkel. Meseolvasáskor a legnagyobb lányomon többször észrevettem, igényli, hogy belehelyezzük őt is a mesébe. Így előfordult, hogy a kislányom aznapi történéseiről szólt a mese, de sosem gondoltam rá, hogy ezeket le is írhatnám.
Korábban nem foglalkoztam különösebben az írással. Újságcikkeket ugyan írtam, de az teljesen más műfaj. Amikor megláttam a Roland Kiadó felhívását, akkor jutott eszembe, hogy mi lenne, ha megpróbálkoznék a meseírással is. Legfőképpen az motivált, hogy hagyjak valami maradandót a gyermekeimre, amit majd később talán büszkén mutatnak majd meg a saját gyermekeiknek....
MUNKÁI KIADÓNKNÁL
Nagy örömkönyvem
Nagy családkönyvem
MEGJEGYZÉSEK
Hogyan tetszett ez a munka, ez a kihívás?
Munkának egyáltalán nem éreztem. Sokszor inkább kikapcsolódás volt, leülni és papírra vetni a gondolataimat. Időnként még mindig eszembe jut egy újabb meseötlet, pedig már régen leadtam a meséket. Érdekes volt, nagyon sokat tanultam általa az életről, sok mindenre rádöbbentett, hogy hogyan is működik a világunk.
Hogyan kezdtél hozzá?
Először a témákat jelöltük ki a Kiadóval majd ehhez szőttem egy történetet, mesét. Sokszor előfordult, hogy éppen egy friss, a családunkkal történt szituáció, élethelyzet teremtett egy újabb témaötletet, mesét.
Mikor mi volt az ihlető munka közben?
A gyermekeim. Abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy éppen olyan korú kisgyermekeim vannak, mint akiknek a mesék íródnak, így könnyebb dolgom volt az ő szemükkel látni a világot. A gyermekeim mindennapjait, nehézségeit, élményeit dolgoztam fel legtöbbször, vagy a környezetemben látott kisgyermekek viselkedésének megfigyelése adott ihletet.
Egyéb gondolat a könyvről munka közben?
Érdekes volt rádöbbenni, hogy az öröm, az örömteli pillanatok mennyire ott vannak minden rossz mögött, csak gyakran nem vesszük ezeket észre. Nagyon fontos lenne, hogy már gyermekkorban megtanuljuk, megtanítsuk észrevenni, hogy a „felhők fölött mindig süt a nap”